MENU
Lelépünk,

Kettesben!!!

Ez csak rólatok szól!

 

Heni beszámolója:

 

“Mi mindig is kicsit kilógtunk a sorból. Nem terveztünk esküvőt nagyharanggal, csinnadrattával, ásóval és kapával sem. De hogy vidéki gyerekként a kerti eszközök hasonlatnál maradjunk, nekünk homokozólapát jutott. Egy nagy floridai, pálmafás homokozóé.

Kislánykorom óta különleges esküvőt szerettem volna, de Csabi eleinte hallani sem akart ilyesmiről. Épp egy baráti esküvőn ültünk egy asztalnál egy párral, akik a mauritiusi esküvőjükről meséltek, azután a külföldi szertartás gondolata egyre inkább ott motoszkált a fejünkben.

  1. tavaszán elkezdtünk európai helyszínek után kutatni az interneten, jártunk utazási irodában nászutas nyaralás után érdeklődve, de valahogy minden ajánlatból hiányzott az a plusz, ami miatt érdemes akár a család haragját is magunkra zúdítani.

Épp húsvétkor botlottam Ottó honlapjába, Csabinak rikkantottam, hogy a másik szobából azonnal rohanjon át és nézze meg a képeket. Néhány hűha és aztabetyármindenit után füstölt a kezem alatt a klaviatúra. Ottó nemsokára válaszolt is, pár nap múlva pedig már Skype-on egyeztettünk a részletekről, innentől kezdve nem volt megállás.

Először eldöntöttük, hogy április elején szeretnénk az esküvőt megtartani, ehhez igazodva megvettük a repjegyeket. Ottó küldött helyszín javaslatokat, de ha úri kedvünk úgy tartotta volna, ő bárhova eljött volna velünk, ránk bízta a választást. Bármit kérhettünk volna és ő tuti elintézi. 🙂

Hihetetlen volt az a könnyed lazaság, ahogy a szervezésben segített, ez a lazaság ránk is átragadt. Megnyugtatott minket, hogy ha rossz lenne az idő (aminek amúgy is kicsi az esélye), akkor másnapra halasztjuk. Ha nagyon sok hínár lesz a tengerparton, megyünk másik partrészre. A lényeg, hogy nem kell izgulni, improvizálni ér! Mivel 2 hetet terveztünk Floridában eltölteni, a szállások, programok szervezése volt a nagy falat, mellékesen pedig ott volt egy esküvő, aminek a szervezése viszont pillanatok alatt megvolt. 🙂

Alapvetően introvertált, felhajtást kerülő pároknak Ottó egy önismereti tréninggel is felér. Itthon hetekig tudok rágódni egy ruhán, hogy megvegyem-e. Ehhez képest 5 nap leforgása alatt csak 3 szalonban voltam és a legelsőnek próbált menyasszonyi ruhát meg is vettem. Csabi sem gondolta túl a dolgot, egy egyszerű, de elegáns nadrágot és inget beszerzett. Tengerparti esküvőre úgysem kell szép cipő, mezítláb vagy tornacipő bőven elég.

Miamiban a landolás utáni napon elmentünk Ottóval a helyi hivatalba, ahol egy egyoldalas papírt elég volt kitölteni a házasságkötéshez és becsszavunkat adtuk az ügyintézőnek, hogy Csabival nem vagyunk házasságszédelgők.

Pár nap múlva, az esküvő napján reggel mentünk ki a Crandon Parkba a pontos helyszínt megnézni. Megnyugodtunk, hogy ez tényleg jó választás lesz, a pálmafák megfelelő dőlésszögben álltak, majd a parkban még sétáltunk egyet, mókust és nyuszit etettünk, aligátorokkal szemeztünk. Na ezt csinálja utánunk valaki az esküvője napján! Ez volt  életünk nagy napja, de egy picit sem izgultunk (főleg én, aki egyébként egy vasánapi ebédfőzést is agyonstresszel). A parkból hazafelé menet egy apró virágboltban kereken 10 dollárért vettünk egy rózsacsokrot, ez lett a menyasszonyi csokor…

Ottó egy vagány és profi sminkest ajánlott, akivel szintén előzetesen levélben tudtam egyeztetni, hogy milyen lesz a ruhám, milyen elképzeléseim vannak a hajamról, sminkről. A nagy napon eljött a szállásunkra és olyan alkalmi, de mégis szolid sminket varázsolt az arcomra, hogy nem kellett bemutatkoznom a vőlegényemnek, mert teljes harci díszben is felismert. A fodrász hölgy szintén ügyes volt, az előző nap egy teknősfarmon vásárolt nyakláncomból kreatívan hajdíszt készített.

Délután beültünk Csabival a bérelt Mustangba és nemsokára Éva, a szintén magyar tiszteletes adott össze minket a tengerparton. Furcsa volt, hogy nem volt ott a család és a barátok, mégis nagyon hangulatos és romantikus volt. A szertartás után pedig kezdődött a fotózás. Nem vagyunk fotogének, nem is szeretünk fotózkodni, nem gyakoroltuk tükör előtt sem a csábos pillantásokat, de mégis jól éreztük magunkat, vicces volt az egész este. Jó tanács azoknak, akik a mesebeli fa alatt szeretnének képeket: hangyairtót vigyetek magatokkal, mert néha bizony csípnek a kis szemtelenek. 🙂 Végül az éjszakai felhőkarcolókkal a háttérben is bolondozunk, ezek lettek a kedvenc képeink.

Még pár napig Floridában kirándultunk, igazi nászútra pedig hajóval mentünk a Karib-tengerre. Sosem gondoltuk, hogy valaha ilyen helyre is eljutunk…

Hála Ottónak, megúsztuk a hónapokon át tartó stresszt, amivel egy esküvő szervezése jár. Ha itthon tartjuk, jó eséllyel naponta összeveszünk a dekoráció színén, az anyósokkal a vendéglista és negyvenhetedik ági rokon kötelező meghívása miatt kaptunk volna össze, arról nem is beszélve, hogy a rokonság az ország minden tájáról jött volna, már a helyszín kiválasztása sem lett volna egyszerű. Ha még ezek után sem szakítunk és eljutottunk volna az esküvő napjáig, a pap előtt ájultan rogytunk volna össze a fáradtságtól. Egyedül az éjféli töltött káposztát hiányoltuk, mert azt mindketten imádjuk. 🙂

Reméljük, eljutunk még egyszer Floridába, és ha addig nem adom el a menyasszonyi ruhám, viszem magammal és még egy sorozatot kérünk Ottótól. Addigra megtanulunk profin pózolni. 🙂

 

 

 

01
of
04
CLOSE
error: Content is protected !!