MENU
Lelépünk,

Kettesben!!!

Ez csak rólatok szól!

RÉKA & ZOLI

2013.október 16.

Egy októberi napon, kb. 3 és fél együtt töltött év után történt a lánykérés, amikor is már volt egy csodálatos 9 hónapos kislányunk. Az esküvő szervezésébe bele sem kezdtünk, gondoltam hosszú jegyesség lesz, hiszen eddigi kapcsolatunk során semmi nem úgy történt ahogy terveztük (volna), hanem pontosan úgy, ahogy lennie kellett.

Egyik éjszaka keresgéltem a neten és nagyon hamar elkalandoztam tengerparti / óceánparti esküvő témában. Csodálatos lehet elutazni Hawaiira és ott kimondani a boldogító igent….. Ébresztő! Biztos iszonyú drága és egyébként is megszervezni az egészet, na meg itthon beadni mindenkinek, hogy nem épp a hagyományos módon kelnénk egybe….

Legközelebb jobban elmélyültem, lehetne közelebb, akár Európában … de a megtalált helyek nem elég különlegesek, azon kívül Zolim sokat utazott már, feltétlenül egy olyan helyet választanék ahol még nem járt.
Ekkor már felvetettem neki is az ötletet és tudtam, hogy elnyeri tetszését , hiszen nem nyaggatnám ültető kártyákkal, meghívó mintákkal, nem kellene segítenie kiválasztani … SEMMIT.
Aztán rájöttünk, hogy tulajdonképpen egy külföldi esküvő mindenre megoldás lenne! Nem kell bajlódni a szervezéssel és nincs megfelelési kényszer, meg a másoknál látott/hallott/tapasztalt idegbaj… Nincsen nagy rokonságuk, barátaink ugyan vannak, de nem egy nagy összeszokott baráti társaság, hanem külön családok, akik kb. a lagzin látnák egymást először. Így kérdéses mennyire lenne nagy buli. Ha már buli… egész életemben bajban voltam azzal, hogy mégis milyen zene szólna az esküvőmön!? Templomi esküvőt se terveznénk, mert hiába szép, ha egyikünk se gyakorlott hívő. És egyébként bennem felmerült az is, hogy már szültem nem is igazán „járna” nekem egy nagy esküvő…
Ezzel szemben egy tengerparti meghitt szertartás csak rólunk szólna, értünk lenne, és persze az egész utazás nászút is lehetne egyben!

És innen már egyenes út vezetett Ottóhoz, nagyon hamar rátaláltunk. Teljesen egyértelmű volt hogy Ő kell nekünk. A képei lélegzetelállítóak voltak, libabőrös lettem, Miami csodás, az óceánpart is gyönyörű, írtam neki egyből e-mailt hogy bővebb infót kérjek. Hamar választ is kaptam kicsit bővebben kifejtve a honlapon írottakat.

Közben elég sok minden történt velünk, eltemettük nagynénémet, és sajnos apósomat is pár hónap eltéréssel majd új házba is költöztünk…, így minden tolódott.

Aztán a költözés után télen volt végre idő elkezdeni a szervezést.
Az ESTA igénylése online könnyen és gyorsan ment, (14 dollár körül volt kb/ fő) amint megkaptuk elkezdtük szervezni az utazásunkat.  Mi mindent a Travelocity oldalán keresztül intéztünk, a repülőjegy foglalását, a szállást és az autóbérlést is. (elég jó kedvezményeket kaptunk így együtt) Az autóbérlés nagyon olcsó Amerikában, Floridában meg különösen! Szállásnak egy luxus szállodát választottunk Sunny Isles Beach-en a Trump International Beach Resort-ot.
Az időpont kiválasztása problémásabb volt, mivel nyáron nem akartunk utazni, plusz akkor drágább is lett volna, na meg ott a hurrikán szezon is, így végül októberre esett a választásunk.

Az útlevelek megvoltak, ESTA rendben, repülőjegy, szállás, autó lefoglalva, útikönyv beszerezve, Ottóval megbeszélve hogy megyünk. Már csak ruha és cipő kellett. Zolinak öltönyt, inget, nyakkendőt hamar szereztünk, az én ruhámat pedig varrattuk, mert kölcsönözni nem akartam (mit csinálok ha eltűnik a bőröndünk? És ha tönkreteszem a vízparton? Meg szerintem amennyiért kölcsönzök már varratok sajátot, így is lett….) De valahogy cipőt egyikünknek se találtunk, gondoltuk így jártunk, nem keresgélünk tovább, majd veszünk Miamiban. A terv annyira jól sikerült, hogy már a londoni átszálláskor a reptéren Zolinak meg is találtuk a megfelelőt, és később pedig magamnak is beszereztem kettőt is egy shopping túrán.

Ottóval találkoztunk az esküvő előtti napokban, elkísért minket a hivatalba ahol meglepően hamar elintéztünk mindent kb. 90 dollár befizetése, és a papírok kitöltése után szóban nyilatkozni kellett, hogy minden leírt információ megfelel a valóságnak. És ennyi, megkaptuk az engedélyt, hogy Dade megyében házasságot köthetünk. Az egész max. 15 perc volt, parkolással együtt…. Még aznap este emailben kaptunk Ottótól ötleteket a helyszínt illetően, ezek közül Key Biscayne szigetének egy homokos partjára esett a választásunk.

Eljött a nagy nap. A szállodánkba pontosan érkezett a sminkes Aradia Vive és a fodrász Kei Pucci, mindketten igazi egyéniségek, profik és nagyon kedvesek voltak. Őket is Ottó szervezte, még inkább megkönnyítve ezzel az egész előkészületet. Gyorsan és ügyesen dolgoztak, a ruhámat is ők segítettek felvenni, aztán ki a lifthez és be a kocsiba…. Ezen a rövid távon bárki látott minket mindenki gratulált és mosolygott.
A szállodától az út kb 40 perc volt csak, és mivel a naplementéhez igazítottuk az esküvőt, nyugodtan autókáztunk a szigetre.
Nem akartam túlbonyolítani, szerintem a kevesebb mindig több! Volt egy gyönyörű rám szabott ruhám, cuki lábbelim (kettő is), igényes letisztult sminkem, szépen besütött kiengedett hajam, 2 gyűrű és az engedély, na meg persze a legfontosabb az én szerető másik felem.

Viszont nem volt fátylam, sem csokrom, és nem csináltattunk videót se. Mi nem szerettünk volna, és egyiket se bántuk meg ( ezt csak azért írom, mert erre is van lehetőség, akár feldíszített bambuszkaput is tud intézni Ottó ha szeretnétek !)

A parkban már várt minket Dr. Lukácsi Éva a Miami Magyar Közösség lelkipásztora, aki  közjegyző is , mi ez utóbbi minőségében kértük hogy tartsa meg a szertartást, amin nagyon szép, megható beszédet mondott, és egyszerűen áradt belőle a nyugalom.
Szinte napra pontosan 2 év jegyesség után épp naplementekor álltunk a homokban és csak öleltük egymást, ennél tökéletesebb esküvőnk nem is lehetett volna.  Biztos, hogy egész életünkben emlékezni fogunk erre, és  ezt a pillanatot is megörökítette Ottó nekünk…
Tengerparti esküvő

A szertartás után vicces feladatokat kaptunk Ottótól, és különböző helyszíneken a parton készítette a képeket. Az egyik bokros beállításkor rengeteg apró bogáncs szerű golyó ragadt a ruhámba alulról, amit a szállodába érve este szedtem ki, úgy 2 bögrényi lett 🙂  (ugye milyen jó hogy nem kölcsönöztem!!!). Felszabadult, vicces és romantikus képek is születtek!

tengerparti esküvő külföldöntengerparti esküvő külföldöntengerparti esküvő külföldön

Búcsúzáskor Ottó felajánlotta, hogy ha újra belebújunk a ruhánkba, akkor másnap korán reggel is találkozhatunk és elhozná a Vespáját és csinálna még képeket! Ennek a fotózásnak a helyszíne a Weston Park volt, ahol hajnalban csak pár bicajossal találkoztunk, akik edzeni jöttek. Nem sokkal később megérkezett Ottó felesége Priscilla is, így már ketten kattogtatták a gépeiket. Ezeknek a képeknek már teljesen más hangulatuk volt, de ezúttal is sok olyan készült ami azóta is kedvencem.

hol lehet hazassagot kotni kulfoldonhol lehet hazassagot kotni kulfoldon

Amit még tudni érdemes, hogy kb. az érettségi tablókép az egyetlen jól sikerült fotó rólam a többit mondhatni utálom, nem szeretem ha fotóznak, felveszek egy borzasztó arckifejezést ( nem szándékosan) , sose mentem fotózásokra, amikor csak lehet kerülöm, hogy fotó készüljön rólam.
De az esküvői képeinket imádom! Még azokat is amiken sírok! Ottón látszik hogy amit csinál az nem a munkája hanem az élete, a hobbija, a mindene (a családján kívül persze) és olyan természetesen és lazán kezel mindent hogy tényleg öröm volt vele „dolgozni”. Az elkészült képeket kb. 4 hétre ígérte, de nem érkeztek meg, sajnos elvesztek a postán. Mi türelmesen vártunk, így csak később jeleztük neki, de azonnal adott fel egy újabb CD-t ami már hamar megérkezett. A kezdetben megbeszélt 100-200 db képnél viszont jóval többet kaptunk!
Mióta a fotóink kikerültek közösségi oldalara, az azóta eltelt években többen is megkerestek és örömmel láttam Ottó oldalán hogy már ők is házasságot kötöttek hol máshol mint ….. MIAMIBAN!!!
Még egy kicsit az utazásunkról…

Ami nagyon negatív, az az amerikai kaja… szerencsére szeretjük az indiai, mexikói, görög és más nemzeti konyhákat, így azért sikerült jót is ennünk a két hét alatt.

Ami nagyon meglepett, hogy Miamiban az Aventura Mall közepén beiglit árultak! És nagyon finom is volt, elmesélték, hogy egy magyar srác tanította meg nekik hogyan kell elkészíteni. A hagyományosabb ízek mellett volt például mogyorókrémes és kókuszos is.

Ami nagyon szokatlan, hogy borzasztóan hidegre van állítva mindenhol a légkondi, és elég durva hőmérsékletkülönbségek vannak, ha valaki bemegy egy épületbe.

Amit nem szabad kihagyni: a Bahamák. MUST HAVE. Bárhogy, bármennyi időre, de menni kell!!! ( És inni friss epres daiquirit!)

Amit nagyon ajánlunk, mert számunkra szuper programok voltak: Everglades Alligator Farm, Vizcaya Museum & Gardens, Millionaire’s Row Cruise, Miami Auto Museum at the Dezer Collection, Bahama Express,  Sawgrass Mills, Little Havanna,  Aventura Mall, Ocean Drive, Miami Beach, Downtown, Key Largo…. stb.

UTÓÉLET: HONOSÍTÁS, FORDÍTÁS:

Azt előre tudtuk, hogy a házasságunkat honosítani kell itthon, de azt nem hogy mégis mi vár ránk.
A házassági papírjainkat el kellett küldeni Washingtonba (igen, ezt is Ottó intézte!), majd amikor a saját címére kipostázták, küldte tovább nekünk! Ez hamar és pontosan célba is ért. Mi pedig elindultunk a honosítás rögös útján….
A fordítás kb. 40 ezer Ft-ba került, ez normál határidős, semmi gyorsítást nem kértünk. Kb. 2-3 hét volt, és az ígért időben el is készültek vele. Viszont senki nem tudta megmondani hol kell leadnunk, végül kiderült, hogy elvileg célszerű a helyi önkormányzatnál kezdeni (a mi esetünkben ennél rosszabb ötletünk nem is lehetett volna), ahol persze semmit se tudtak. Így el kellett mennünk a Budafoki útra, mégpedig a Bevándorlási Hivatalba (hiába vagyunk mindketten magyarok). Előre kitöltött formanyomtatvány, amit a netről nyomtattam nem volt nekik jó, így kaptunk helyben másikat, amit gyorsan kitöltöttem és beadtuk egy nagyon kedves ügyintézőnek. És innentől kezdve vártunk először heteket, majd hosszú hónapokat!!!! Többször telefonáltunk, illetve személyesen is érdeklődtünk, nyakukra jártunk. Sajnos nem volt elég emberük, így nem haladtak a munkával, és egyszer már meg is kérdezték, hogy miért ilyen sürgős nekünk? Jön a baba? És bizony akkor már igen! Hazatérésünk után 2 hónappal már a pocakomban volt a kistesó, így aztán tényleg sürgetni kellett őket, hogy mire megszületik, már bejegyezzék az új nevemet és meglegyen a honosítás.

Azt hiszem mi 2 házassági évfordulót fogunk ünnepelni. A valósat (10.16) meg azt a napot, amikor a mi egyetlen drága magyar államunk úgy döntött, hogy kegyeskedik végre elküldeni a magyar házassági anyakönyvi kivonatunkat. ( 06.30)

01
of
04
CLOSE
error: Content is protected !!